Mivel a fraktálok az önhasonlóságra épülnek, ahhoz hogy számítógépes fraktálkészítő program vagy algoritmus nélkül fraktált készítsünk, szükségünk van valamire, ami önhasonlóságot mutat, és elméletileg végtelen mélységben. A megoldás a fürdőszobában van - két egymással szembe fordított tükör által létrehozott két darab végtelen tükörsorozat ideális kiindulópont lehet számunkra. Ha már a kezedben van a tükör, most tedd le szépen, mert nem lesz rá szükség. A tükörvégtelenség modern verziójaként monitorvégtelenséget fogunk előállítani - egy kamera képét a monitoron megjelenítve felvesszük annak tartalmát. A szigorúan elméletileg végtelenbe nyúló monitorsorozatunk több dologban is különbözik a tükörtől: egyrészt le kell mondanunk a fénysebességről, helyette a digitalizált kép analóg továbbítása utáni újradigitalizált felvétel megjelenésének idejével kell számolnunk, másrészt elfordíthatjuk a kamerát deformálva ezzel a képet, harmadrészt pedig zoomolhatunk, és a kamera képességeinek függvényében különböző effeketeket használhatunk fel. A legfontosabb ezek közül a sebességcsökkenés: az egyre kisebb és kisebb monitorképek mind egyre lassabban fognak reagálni a kamera mozgására, íly módon lefele haladva a múltat, s legfelül, a tárgyi világ képét nézve a jelent látjuk. A kamerát oldalra fordítva láthatjuk a reagálási idők különbségét.
Az alapokkal már megvagyunk, már csak el kell indítani a "filmet". Fordítsuk a kamerát úgy, hogy a monitor eleje ferdén jelenjen meg rajta! Jó, ha a képernyő oldalról van megvilágítva, mivel így kevésbé szimmetrikus a kiinduló-alakzatunk. A monitorok szépen felsorakoznak, adott szögekben elfordulva. Mostmár nincs más dolgunk, minthogy ráközelítsünk egy picit a képre: az eddig látott monitorvégtelenség elolvad, s a fraktál mozogni kezd. A kamerát ezután csak akkor kell megmozdítanunk, ha úgy látjuk, hogy a fraktálunk ponttá zsugorodik, kiugrik a képernyőn, vagy végtelen ciklusba került: minden egyes kis mozdulatunk teljesen megváltoztathatja a képernyőn lévő alakzat(ok) formáját, mozgását és sebességét.
Kreativitásunkat nem csak a kamera mozgatásában élhetjük ki: a felvevő és a képernyő között a levegőt fogdosva összenyomhatjuk, letörölhetjük, vagy akár átformázhatjuk a monitoron táncoló pixelkolóniákat, vagy akár idegen tárgyak behelyezésével is megváltoztathatjuk filmünk menetét. Ha a kamerát felvétel módba állítjuk, a jól sikerült részeket utólag is megnézhetjük - ezesetben érdemes a jelenetet egy egyenesen álló monitorvégtelenséggel kezdeni vagy befejezni: így látszódik, hogy nem egy demo lejátszását vettük fel videóra.
Szerző: V.